Weisse Weihnacht

Szeretetben gazdag Ünnepeket kívánok e dallal...

An Angel

merry Christmas

([1999] Birth of a Black Hole) Album
http://torrents.thepiratebay.org/3502459/Syndromeda_-_Birth_of_a_Black_Hole_(New_Age_1999).3502459.TPB.torrent

"Hi Bagira,

Thanks for the very nice comments, that's what makes it all worth :-)

We visited Hungary once and liked it very much, specially the Puzta and the hot water pools. Maybe we come back once and we have chance to meet, who knows.....

Thanks again, a merry Christmas and a wonderfull newyear.

Regards,

Danny"
...................

It was a big surprise and joy, that I get from far away from my Music Giant this grettings.
I wont forget this.

Thanks a lot

Váratlan, és annál nagyobb az örömöm, mert a távolból kedvenc zenei Óriásom kívánt kellemes ünnepeket.
Kitörölhetetlen varázslat életemből!
Köszönöm Danny!

E-mail

and Yes!!!!!!!!!!!!!!
Sikerült...na ez csak az első lépés:



Greetings from Syndromeda,

I do not know you but 'Red Dreaming' asked you to send me an email, so now you have my personal greetings.

Regards,

Danny
------------------------------------------------------
Danny Budts
syndromeda@telenet.be
info@syndromeda.be
www.syndromeda.be
http://www.musiczeit.com/directory.php?label=33&artist=95&title=Syndromeda
http://www.musiczeit.com/directory.php?artist=69&title=Syndromeda
www.myspace.com/syndromeda
http://virb.com/syndromeda

Dream

Ezt elmesélem...
Kedves barátom egy dicsérő e-mail-t kapott Syndromeda-tól. Nem is tudom szeressem-e ezért, vagy irigykedjek, de maradok az első variációnál, mert mindenképpen elismerés, amit Ő kapott. Igaz, a BS fórumon sokan tudják Syndromeda imádó vagyok, és így kicsit picit érzelmeim is éledeznek, és kapzsi módon arra gondolok, miért is nem én? De mit tettem ennek az ügynek az érdekében? Semmit.
Így marad a közös öröm, és büszkeség, hogy zenélő dreamM, "bekerült" a nagyok közé.

...

I will tell you this...
One of my friends get a praising mail from Syndromeda. I dont know what to do, to be like her or to be envious, but I will stay by the first, because it is appreciation. For sure on the forum they are saying I am a fan of Syndromeda, my feelings getting alive, and I am thinking why not me? But what did I in this topic? Nothing!
We have joy that the musician Dream step in to the greats.

....

Exposed - Dive Master 2008

http://www.sendspace.com/file/lc3frt

P l a y l i s t
01 - anticipation 5:06
02 - journey 3:48
03 - encounter 5:30
04 - strength 5:27
05 - child 4:40
06 - setback 3:47
07 - descent 4:00
08 - life 5:37
09 - joy 4:55
10 - change 4:45
11 - equal 4:59
12 - rise 6:01
13 - aspiration 4:54
14 - riot 4:38
15 - return 4:08

Megszólal a Zene

De amikor a karmester beint: a magányos hangszerek hirtelen egymásra találnak, egymásba szeretnek - és megszólal a Zene. Élet születik.

Ilyenkor érzed, milyen óriási tettet hajtott végre a zeneszerző és az összes muzsikus: egy élő világot hoztak ki a hangok zűrzavarából.

- Müller Péter -

"X" & Dune

Mostanában sokat emlegetjük Klaus Schulze remekét. Ha már elkalandoztam, akkor most soron kívűl szúrom be számomra két kedves albumát. Nem véletlenül, hiszen a Nagy kedvenc mellett ott a Favorit Tiepold, aki úgy szólaltatja meg hangszerét, ahogy szinte senki más. Olyan harmonikusan tud a klasszikus hangszer a modern elektromos szintetizátorokkal együttműködni, ami akárhányszor is meghallgatom, lenyűgöz.

Klaus Schulze - "X"

(Deluxe Edition) - [2005-original album: 1978]

Download this torrent

Tracklisting
------------
01 (24:52) Friedrich Nietzsche
02 (26:04) Georg Trakl
03 (10:51) Frank Herbert
04 (17:59) Friedemann Bach
05 (28:41) Ludwig II. von Bayern
06 (29:32) Heinrich von Kleist
07 (21:26) Objet d'Louis (bonus track)

Playing Time : 159:25
Total Size : 230 MB

Performed by:Klaus Schulze & Harald Grosskopf (drumkit) & Wolfgang Tiepold (cello & conductor) & Small string orchestra

Credits: Drums - Harald Grosskopp
Producer [2005 Re-issue] - Klaus D. Müller
Notes: Recorded from January to August 1978 in Frankfurt, except track 2.3, recorded live in Belgium in September 1978.
..
Bonus track "Objet D'Louis" (Track 2.3) is a live performance of "Ludwig II Von Bayern". Played and recorded live in a concert in September 1978 during a show by Klaus Schulze who was accompanied by a classical orchestra of young people.

Klaus Schulze - (1979) Dune

Dune 1979

Track List:

1. Dune (30:00)
2. Shadows of Ignorance (26:18)

Sodoma & Gomorra XXI

Egy meglepetés zene, amit most utazásom megszakítva kitérőt tennék, és megállok egy pillanatra. Szerintem megéri, mert valami káprázatos zenei repertoár és izgalmas élményforrás az album. Magam sosem hallottam róla, zenei vezetőm által ért el hozzám. Egyszerre benne lelhető minden általam szeretett zene: z.b. Vangelis, Pink Floyd, ELP, Yes, Tangerine Dream ...u.s.w.

Track List:

1. Sodom And Gomorra XXI - Part One
2. Sodom And Gomorra XXI - Part Two
3. Sodom And Gomorra XXI - Part Three
4. Sodom And Gomorra XXI - Part Four

Al-Bird - Sodom & Gomorra XXI

forrás:museorosenbach.blogspot.com

: : REVIEW : :

"Where do I start? Let’s just get this out of the way first. THIS is a wonderfully beautiful CD. One of the wonderful things about the fall of communism and the day the Berlin wall came down, was the fact that freedom of expression and free religious thought suddenly was everywhere. And love of progressive rock in all its forms was a direct result of this “new found” freedom.

Case in point, this CD. Albert Khalmurzayev, “Al-Bird”, as he likes to be called, has been making music for some time. Hailing from Uzbekistan in the former Soviet Union, he along with several others have put together certainly some of the most exciting progressive rock music to come our way in some time. Following in the lead of bands like Solaris, these guys have put together a marvelous symphonic classic in this CD. And you should check out their web site, www.progressor.net to get a fresh look at this music we love. Frankly, I can’t wait to check out Al-Bird’s other project, X Religion, after hearing this one.

As the title points out, this is a musical interpretation of the Biblical Old Testament story of the rise and fall of Sodom & Gomorra. One long 49 minute plus song. You cannot jump from track to track. A solid listen is required for sure.

The music is a wonderful mix of classical, symphonic, religious, secular, pop, jazz, et al. It moves clearly and logically from Part I through Part IV. This is all instrumental music with small vocalizing (Al-Bird’s term) parts, samples from various sources, Gregorian styled chants at times, wonderful keyboard passages and melodic soothing guitar work.
forrás:www.prog4you.com

Waltz 2 From Jazz Suite

Ilyen dallamok repültek fel a lelkemből...mert szép a mai nap, szerencsére volt aki "kiálmodta" e csodálatos hangokat.

"Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (Дмитрий Дмитриевич Шостакович)(Szentpétervár,
1906. szeptember 25. (szeptember 12.) – Moszkva, 1975. augusztus 9.) orosz zeneszerző és zongoraművész.

Leghíresebb művei: 15 szimfónia és 15 vonósnégyes.

A moszkvai Novogyevicsi temetőben van eltemetve. Fia, Maxim zongorista és karmester. Apja számos művét neki ajánlotta, és ő mutatta be a zeneszerző egyes alkotásait. "

forrás:wikipedia

Mágikus mise Leonard Bernsteintől

Barátném újfent segített, küldött nekem levelet.

Néhány impresszió egy kórustag levelében található linkek tartalmának elolvasása után:

"A Jackie Kennedy felkérésére 1971-ben komponált Bernstein-mise a washingtoni Kennedy Center avató ünnepségén szólalt meg először. A szerző életművében egyedülálló katolikus egyházi mű nemcsak zenéjének, de a köré komponált "performansznak" is köszönheti sikerét.

Záborszky Kálmán

A Főpap irányítja a szertartást, egy vegyeskar énekel latin nyelvű miserészeket, az úgynevezett utcai énekesek alkotják a gyülekezetet, akik női- illetve férfikarba csoportosulva imát mondanak, egy fiúkórus hol önállóan szólaltat meg antifónát, hol pedig koncertál a vegyeskarral és az utcai énekesekkel. A ministránsok segédkeznek a Főpapnak és különböző koreográfiákat jelenítenek meg a mise alatt. "
-forrás:www.fidelio.hu-

[Oratóriumkórus] - Bernstein koncerthez segítségek és kérdések

http://www.zene.hu/cikkek/cikk.php?id=15459,
http://www.fn.hu/kultura/20081029/bernstein_kedvence_budapesten/
http://est.hu/cikk/61367#fo_tartalom
http://www.nlcafe.hu/aktualis/20081104/bernstein_mise_1108_es_1111/
http://www.kulturinfo.hu/moreinfo.gcw?prgid=74034
http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=24346
http://lapforum.lap.hu/musical/bernstein_mise/23256969?PHPSESSID=d666417c0975fe5b8896ab79787b3fa0
http://www.mupa.hu/programreszletes.jsp?id=K_18180
http://www.mixonline.hu/Cikk.aspx?id=19129
http://www.szentistvanzene.hu/events.php?id=332
http://www.musicianswho.hu/naptar.php?eid=511&show=0
http://www.zuglo.hu/wps/wcm/connect/Zuglo/H%C3%ADrek/Esem%C3%A9nyek/Leonard%20Bernstein:%20Mise%20%E2%80%93%20a%20Zugl%C3%B3i%20Filharm%C3%B3nia%20el%C5%91ad%C3%A1sa%20a%20M%C5%B1v%C3%A9szetek%20Palot%C3%A1j%C3%A1ban
http://www.pestiest.hu/esemeny/1894655/bernstein_mise
http://www.mesterkurzus.hu/moreinfo.gcw?prgid=74034
http://www.fidelio.hu/mupa.asp?id=14591

„Úgy érzem, egész életemben ezt a művet írtam.”

Leonard Bernstein: Mise –
a Zuglói Filharmónia előadása a Művészetek Palotájában

Leonard Bernstein születésének 90. évfordulóját legizgalmasabb, megrendítő és felemelő művének előadásával ünnepli a Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus Záborszky Kálmán vezényletével, 2008. november 8-án és 11-én a Művészetek Palotájában.

„A Mise életem kulcs-kompozíciója, erre vagyok a legbüszkébb… Azt hiszem, mindaz, amit eddig írtam, csak előkészület volt ehhez.”

Bemutatója 1971-ben, a washingtoni Kennedy Center felavatásakor volt. A mű a máig tisztázatlan körülmények között meghalt John Kennedy iránti tiszteletből és szeretetből született, Jacqueline Onassis felkérésére.

„Mindig is érdekelt a katolicizmus, minden szempontból, hasonlóságával és eltéréseivel a zsidó és más vallásoktól. Különösen XXIII. János pápasága idején, amikor valóban úgy tűnt, hogy a katolikus egyház vezető szerepet vállal bizonyos mozgalmakban: az igazságosságért, egyenlőségért – és mindazért, amiről álmodunk és amiért dolgozunk, de sohasem tudjuk egészen, hogyan érjük el… Én mind a Kaddisht, mind a Misét lényegileg vallásos megnyilatkozásnak tartom, de nem olyan műveknek, amelyeket a tételes vallások keretein belül kellene előadni…
Sohasem gondoltam azt, hogy a Pap valamiféle „szereplő” lenne. A Pap számomra mindig is az a valaki, vagy valami, ami nélkül nem tudunk élni, nélküle nem jutunk egyik napról a másikra, nem teszünk egy lépést sem. Az életünket mozgató minőséget képviseli. Azt hiszem ez részben definiálható a hit szóval, részben a reménnyel, részben a várakozással, előérzettel.
Ám az emberek – amitől érzeteik, érzékeik függnek, és pozitív értelemben: képességük az élet leélésére – ezt a valamit lerombolják, és éppen ezért a teljes szereplőgárda szó szerint mozdulatlanná válik a színpadon. 160 ember ül ott, egyik sem tud lélegzeni, mozdulni vagy továbblépni az életben – a lezajlott törés miatt. Sok minden széttört: az edény, a szereplők pszichéje – és maga a hit. És ekkor: mindenkinek önmagába kell tekinteni, hogy rájöjjön: mi az, amit Ő tört szét. És mi az, ami végül is meggyógyítja őket? Az a cselekvés, ahogy ezt mindenki megtalálja önmagában. Más szóval: nem léphetünk más valakivel kapcsolatba, ha nem alakítottunk ki valamiféle viszonyt önmagukkal, és ezzel a bennünk rejlő meghatározhatatlan ”isteni” elemmel…
A lényeg: önmagunkban kell elkezdeni. Ez nem jöhet külső forrásból. És ez zajlik le a dermedt csendben. Ez az egyik legnagyobb erőfeszítés, amire képesek vagyunk, és nem is ismerek ehhez hasonlót a színpadon: ez az a kibírhatatlan, látszólag végeérhetetlen csend, amelyben senki – sem a színpadon, sem a közönség soraiban – nem tud mozdulni, lélegzeni, vagy bármit tenni, egészen addig, míg az első fuvola meg nem szólal…”

A liturgia tételeit időről időre megszakítja az „utca emberének” hangja, korunk emberének belső vívódása. Ez magyarázza a szimfonikus zenekar mellett a rock- és blues együttes, valamint táncosok jelenlétét.

Szereposztás:
Pap: Egyházi Géza
Fiú: Sapszon Gergely, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola tanulója
További szólisták: Bódi Barbara, Homonnay Zsolt, Kerényi Miklós Máté, Kökény Pál,
Lukács Anita, Mikecz Kornél, Ozsgyányi Mihály, Peller Anna, Sas Éva, Schwimmer János,
Serbán Attila, Szabó Dávid, Szemenyei János
Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus
A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgatók: Fischer Edina és Tóth Márton)
Vezényel: Záborszky Kálmán
Díszlet, jelmez: Túri Erzsébet
Játékmester: Aczél András
Koreográfus: Vincze Balázs
Rendező: Böhm György

Jegyek a Művészetek Palotájában és a Concert & Media jegyirodáiban kaphatók.

A programot barátnőm ajánlotta figyelmembe, aki a Szent István Király kórusban énekel és megmaradt idejében rütyög a hátsó sorokban. De félre a tréfával jókedvű barátném fantasztikusabbnál fantasztikusak daraboknak részese, és még sosem bántam meg, ha elmentem meghallgatni egy-egy előadását.

November 8-án este ott leszek.

Klaus Schulze - Goes Classic

Recorded: 1991 to March 1993, Hambühren
First Release: 26 June 1994, on ZYX
Performed by: Klaus Schulze
& Werner Eggert (computer editing)

Tracklist:

Friedrich Smetana: Die Moldau 12:00
Franz Schubert: Rosamunde 07:53
Carl Maria von Weber: Der Freischütz (Ouvertüre) 10:22
Klaus Schulze: Quintet For Lute 10:53
Johannes Brahms: Hungarian Dance No. 2 09:01
Edvard Grieg: Dances From Norway No. 1,2,3 10:33
Ludwig van Beethoven: Violin Concerto Op. 61, 1 Movement 17:18

http://www.mininova.org/get/354329

De mi az a zene?

"De mi az a zene?

Szeretném elmondani, ez egy csoda.

A gondolat és a látomás között áll, ábrándos közvetítőként a szellem és az anyag között; mindkettővel rokon, és mégis különbözik tőlük."

(Heinrich Heine)

Roger Waters

Roger Waters (született: 1943. szeptember 6.)

Boldog szülinapot!


Roger Waters szóló munkái:

1970 - Music from "The Body" - filmzene, Ron Geesinnel együtt
1984 - The Pros and Cons of Hitch Hiking - concept album US#31 UK#13
1986 - When the Wind Blows - filmzene, sokan másokkal együtt
1987 - Radio K.A.O.S. - concept album US#50 UK#25
1990 - The Wall Live in Berlin - pre-played US#56 UK#24
1992 - Amused to Death - concept album US#21 UK#34
2000 - In the Flesh Live - live US#136 UK#122
2003 - Flickering Flame: The Solo Years Vol. 1 - compilation
2005 - Ça Ira - három felvonásos rock opera US#1 UK#1 (klasszikus zene)

(forrás: passzio.hu)

Indra - Buuvaneshvari- Tantric Celebration 4

http://www.sendspace.com/file/xs72uk

Keith Moon

Ma lenne 61 éves Keith Moon - The WHO együttes dobosa. Az 1978-as Who Are You, halála előtt két héttel jelent meg.

Gethsemane - Jesus Christ Superstar 1970

Ian Gillan - Gethsemane - Jesus Christ Superstar 1970

Ami kitörölhetetlen lenyomat.

Download this torrent!

Ian

1945. augusztus 19-én (63 éve) megszületett Ian Gillan a Deep Purle énekese.

A Deep Purple:
Jon Lord (billenyus hangszerek), Ritchie Blackmore (gitár), Ian Paice (dob), Rod Evans (vokál) and Nick Simper (basszusgitár). 1969-ben Simper és Evans távoztak: az új énekes és basszusgitáros, Ian Gillan és Roger Glover az Episode Six-ből kerültek a Purple-be. Gillan hangja és Glover dalszerzői tehetsége nagy nyereséget jelentett a zenekarnak.
A nagy kuriózum, a klasszikus és hard rock összekapcsolása, sok évig próbáltam újra rátalálni a Concerto for Group and Orchestra felvételére.
Legelső élményem a Gyermek az időben gyönyörű szép gitárszólója, és Gillan, érzéki hangja. Nem is volt meg a teljes szám, csak egy részletet tudtam meghallgatni, így volt feladat rátalálni a teljes anyagra. Eljött ennek is az ideje, tán a Komjáthy féle zenei műsorban hallhattam végig.

(Deep purple - Child in time 1970)

Na valahogy így lépett első számú kedvencé a Deep Purple nálam, és esküdtem Gillan hangjára. Nagy csatákat vívtam zenész barátaimmal, ők akkoriban a Led Zeppelin-ért rajongtak. És ugye ott volt Plant, de én vak és süket voltam, és az aranyérmet Ian nyakába tettem.
Természetesen ma már Plant hangján is elrévedezek, nem mindennapi adottság az ővé sem.

Gillan és Glover 1973-as távozása után Jon, Ritchie és Ian új énekes és basszusgitáros után néztek. Az új tagok: David Coverdale és Glenn Hughes szokatlan és új színt hoztak a Purple zenéjébe.
Hughes a fekete zenék szerelmese volt, és befolyása jól hallható felállás valamennyi dalában.
Blackmore - nak nem tetszett, 1975-ben távozott.
Az új gitáros, Tommy Bolin viszont nagyon benne volt a jazz-zenében, így a Purple eredeti hangzásvilága többé már nem volt hallható.
Az új album, a Come Taste the Band a maga nemében kitűnően sikerült, de az öröm után, üröm következett: Bolin és Hughes komoly drog-problémákkal küzdöttek, 1976-ban Tommy Bolin heroin-túladagolás következtében elhunyt.
1984-ben a banda történetének új fejezete kezdődött: újra összeállt a Banda. Blackmore és Gillan között újabb gondok akadtak (Ritchie ugyanis minden és mindenki fölött uralkodni akart a zenekaron belül); 1989-ben Gillan elhagyni kényszerült a zenekart.
Gillan távozása után 1989-ben megjelent a Masters and Slaves az ex-Rainbow énekessel Joe Lynn Turnerrel.
1993-ban újra összeállt a legendás felállás, a pletykák szerint a dalokat már Turnerrel rögzítették, majd Gillan visszatérte után újra felvették az éneksávokat. A turné közepén Blackmore kiszáll, a turné végéig Joe Satriani helyettesíti.
1995-ben Ian Gillan, Glover, Lord, Paice mellett új gitáros lép fel: Steve Morse.
Azóta is folyamatosan, ám változó felállásban koncerteznek, új korongokat jelentetnek meg, de ez immár csak a legenda életben tartását célozza.
(forrás: www-literatura.hu)

Site: http://www.deep-purple.com/

The Who: Tommy-Demos (1968)

Download:
http://sharebee.com/b1c57bfe


Felvételek
IBC Studios, London1968. szeptember 19–1969. március 7.



















Track List:
1) Overture
2) It's a Boy
3) Amazing Journey
4) Sparks
5) Sparks
6) Christmas
7) Cousin Kevin
8) Acid Queen
9) Underture
10) Do You Think It's Alright?
11) Fiddle About
12) Pinball Wizard
13) There's a Doctor
14) Go To the Mirror
15) Success
16) Tommy, Can You Hear Me?
17) Smash the Mirror
18) Sensation
19) Miracle Cure
20) Sally Simpson
21) I'm Free
22) Tommy's Holiday Camp
23) Welcome
24) We're Not Gonna Take It

Labels: Artist: The Who, Genre: Rock


Roger Daltrey – ének, szájharmonika
Pete Townshend – gitár, billentyűs hangszerek, ének
John Entwistle – basszusgitár, kürt, ének
Keith Moon – dob, ütőhangszerek, ének
Paul Townshend – vokál
Simon Townshend – vokál

Behind Blue Eyes

No one knows what its like
To be the bad man
To be the sad man
Behind blue eyes

No one knows what its like
To be hated
To be fated
To telling only lies

But my dreams
They arent as empty
As my conscience seems to be

I have hours, only lonely
My love is vengeance
Thats never free

No one knows what its like
To feel these feelings
Like I do
And I blame you

No one bites back as hard
On their anger
None of my pain and woe
Can show through

But my dreams
They arent as empty
As my conscience seems to be

I have hours, only lonely
My love is vengeance
Thats never free

When my fist clenches, crack it open
Before I use it and lose my cool
When I smile, tell me some bad news
Before I laugh and act like a fool

If I swallow anything evil
Put your finger down my throat
If I shiver, please give me a blanket
Keep me warm, let me wear your coat

No one knows what its like
To be the bad man
To be the sad man
Behind blue eyes

Rövid történet:
The Who zenekart 1964-ben Pete Townshend alapította, Roger Daltrey énekessel, John Entwistle basszusgitárossal és Keith Moon dobossal.
A zenekart a hard rock egyik legnagyobb és legbefolyásosabb együttesének tartják.
Korai korszakuk punk stílusjegyeket mutatott (gyakran nevezik őket "A punk nagyapjainak": forrás: wikipédia), majd 1969-ben megalkották a rocktörténelem első rockoperáját, a Tommy-t.
A fenegyerek "rosszfiúkként" törtek zúztak, őrjöngtek rendesen a színpadon.
1978-ban elhunyt Keith Moon, helyére Kenney Jones érkezett a The Small Facesből.

Mindig szívesen nosztalgiázom velük.

A fenti dal is a kedvencek között.

Nagylemezek:
My Generation (1965)
The Who (1966)
A Quick One (1966)
The Who Sell Out (1967)
Magic Bus (1968)
Tommy (1969)
Direct Hits (1969)
The Seeker (1970)
Live At Leeds (1970)
Who's Next (1971)
Closer To Queen Mary (1971)
Meaty, Beaty, Big&Bouncy (1972)
Quadrophenia (1973)
Odds&Sods (1974)
Tommy (1975)
The Who By Numbers (1975)
Who Are You (1978)
The Kids Are Alright (1979)
Face Dances (1981)
It's Hard (1982)
Rarities (1982)
Once Upon A Time (1984)
Who's Last (1984)
The Who Collection (1985)
Two's Missing (1987)
Talkin Bout Their Generation (1993)
30Years Of Maximum R&B (1994)
Live At The Isle Of Wight (1996)
Best Of Who (1999)

Hair - I Got Life

Ma reggel régi kedvenc dallam jutott eszembe, egy dal, amit bármikor is hallgatok mindig jókedvre derít...

Farscape

Klaus Schulze & Lisa Gerrard: excerpt from Farscape


Most nem keverek semmit, mindent félreteszek. Ma estére hallgathatóvá vált számomra Schulze mester és Lisa Gerrard új CD-je, a Farscape.
Most éppen elvarázsolt, szóval nem vagyok itt.....később folyt. köv.

Keverjük meg

Once, we did run
How we chased a million stars
and touched as only one can

Once, we did play
How the past delivered you
Amidst our youth we'd dream away, away

As if I knew the words I'm sure you'll hear
Of how we met as you recall so clear

Once, we did love
Long ago how did I forget
Holding you so closely

Look, how I move
Chance would have me glance at you
To know how you move me, me

All barriers fall around us as we hear
Of memories known and matters so long ago, so clear

[chorus]

Once, we did run
How we chased a million stars
And touched as only one can

Jon And Vangelis Lyrics
"Jon And Vangelis So Long Ago, So Clear lyrics"

Demis Roussos 60 éves

A hetvenes, nyolcvanas évek meghatározó énekese volt, több mint 40 millió eladott albummal büszkélkedő előadójának családja az 1956-os szuezi válság idején hagyta el Egyiptomot.
Az angolon kívül Demis Roussos énekel olasz, német, francia, spanyol és arab nyelven is. Igen közkedveltek görög, francia és angol balladainterpretációi, karácsonyi dalokat tartalmazó két lemeze és a My Island című albuma.
Karrierjének meghatározó mozzanata volt találkozása Evangelis Papathanassiouval, akit a világ Vangelisként ismer. A hatvanas években alapították az Aphrodite's Child együttest, amelynek 1968-as Rain and Tears című dala a diktatúra elleni tiltakozás szimbóluma lett. Az együttes felbomlását követően Demis Roussos megkezdte szólókarrierjét, ám továbbra is jó kapcsolatban maradt Vangelisszel. Legismertebb dala a Good Bye My Love, Good Bye.
(zene.hu)

HA SZÓLNAK A FANFÁROK

Bb barátom, egy fórumon egy linket szúrt be, mintha tudta volna, heteken keresztül ELP zenéket hallgattam.
Hát tudnak valamit a fiuk...

Keith Emerson - Yamaha GX-1 synthesizer
Greg Lake - Alebic electric bass
Carl Palmer - Drums and assorted percussions

Ami érdekes, hogy Emerson 1967-ben alapított zenekara (Nice) volt az első, amely ötvözte szimfónikus zenét és a dzsessz-rockot. Ebből olyan egyéni hangzásvilág jött létre, amely hamar különlegessé tette őket a progresszív zenekarok között. Programjukban szerepelt például Csajkovszkij VI. szimfóniája, Bach III. Brandenburgi versenye, Sibelius Intermezzója.

A komolyzenei feldolgozásokra Leonard Bernstein is fölfigyelt, Emerson kivételes szines, fantasztikus technikai és improvizatív adottságaira.

Talán a Fanfare from the common man mutatja micsoda energiával, erővel, virtuózitással szólaltak meg a trió tagjai. Felejthetetlen, akár egyszer is meghallgatja valaki.

Be ready to be loved...

We go sailing down the calming streams
Drifting endlessly by the bridge
To be over
We will see
To be over

Do not suffer through the game of chance that plays
Always doors to lock away your dreams
Think it over
Time will heal your fear
Think it over
Balance the thoughts that release within you

Childlike soul dreamer one journey
One to seek and see in ev'ry light do open
True pathways away

Carrying closer go gently
Holding doors will open everyway
You wander true pathways away

After all your soul will still surrender
After all don't doubt your part
Be ready to be loved

Soon

Soon oh soon the light
Pass within and soothe the endless night
And wait here for you
Our reason to be here

Soon oh soon the time
All we move to gain will reach and calm
Our heart is open
Our reason to be here

Long ago, set into rhyme

Soon oh soon the light
Ours to shape for all time, ours the right
The sun will lead us
Our reason to be here
The sun will lead us
Our reason to be here

Egyszer történt, valamikor nagyon rég, egy sötét szobában megszólalt a szintetizátor fémes hangja, karcolódott lelkembe, és akkor ott belém olvadt egy lenyomat a zene mindenhatóságáról, arról, hogy a fájdalom , hogyan hasíthatja végig testünk, miközben felrepíti az ég puha bársonyfelhős ködébe, ahol a kín lassan elolvadva egy teljes átalakulás megy végig az ember minden porcikájában...eggyé válik a hanggal, a dallammal, és sejtjeiben örök lenyomatként ott maradnak e fájó és boldog percek..emlékei..

Highlights - The Very Best Of Yes

Highlights - The Very Best of Yes is a 1993 best of collection

































Download Torrent:
http://dl.torrentreactor.net/download.php?id=1905134&name=YES+-+HIGHLIGHTS+-+THE+VERY+BEST+OF+YES+%5Bmp3%5D%5BColombo-bt.org%5D

Released: September 21, 1993
Recorded: 1969 - 1983
Genre: Progressive rock, Pop rock
Label: Atlantic Records
Producer: Yves Beauvais

Personnel:
- Jon Anderson / vocals
- Chris Squire / bass and vocals
- Patrick Moraz / keyboards on 8
- Tony Kaye / keyboards on 1-4, 11-13
- Rick Wakeman / keyboards on 5-7, 9-10
- Alan White / drums on 8-13
- Bill Bruford / drums on 1-7
- Peter Banks / guitars on 1-2
- Trevor Rabin / guitars and vocals on 10-13
- Steve Howe / guitars on 3-9


Tracklist

Survival (LP Version)
Time And A Word (LP Version)
Roundabout (LP Version)
Long Distance Runaround (LP Version)
Soon (single edit)
Wonderous Stories (LP Version)
Going For The One (LP Version)
Leave It (LP Version)
Rhythm Of Love (LP Version)
Owner of a Lonely Heart
Starship Trooper: a. Life Seeker, b. Disillusion, c. Wurm (LP Version)
I've Seen All Good People: a. Your Move, b. All Good People (LP Version)

Vágjunk a lovak közé

Az egyik legjobb albumuk az 1972-es Close to the Edge.

Valamikor izgalmas szervezések után szereztük be a becses korongot, ha jól emlékszem Bécs távoli utcáinak valamelyikén, jókora kilométerekekkel fárasztva nem épp fiatal rokon lábait.

Számok:
A
Close To The Edge 18:50

a) The Solid Time Of Change (Anderson-Howe)
b) Total Mass Retain (Anderson-Howe)
c) I Get Up, I Get Down (Anderson-Howe)
d) Seasons Of Man ( Anderson-Howe)

B
And You And I 10:09

a) Cord Of Life (Anderson-Howe-Squire-Bruford)
b) Eclipse (Anderson-Squire-Bruford)
c) The Preacher The Teacher (Anderson-Howe-Squire-Bruford)
d) Apocalypse (Anderson-Howe-Squire-Bruford)

Siberian Khatru (Anderson-Howe-Wakeman) 8:57
Total Time: 38:00
Producer: Yes & Eddie Offord Többszörösen platinalemez lett.

"Anderson szavai az egzisztencialista filozófia, a misztika, a hagyomány, a tradicionalista gondolkozás és a vallásfilozófia felé fordulnak. Az album három opusa a Yes alkotásainak legjobbjai közül való. Teljes mágia. Boszorkányvallás. A fehér mágia diadala. Lutheri evangélikus teológiai ihletettség. Költészet (A1). Rock-kantáta. Alapjául állítólag H. Hesse: Siddhartha című regénye szolgált. Aztán az idők kezdetének és végének, azaz teljességének hangja (B1) is formát ölt s megmutatkozik. – Borítóján a belső, kinyitható képen A jégkorszak utáni árvíz- és özönvízszerű olvadás látható, külső arculatának színárnyalata pedig Szibéria ősföldjének zöld frissességét ábrázolja, annak a tradicionális pentatóniának valóságát, ahonnan az ember magasabb szintű tudása, a zene és az egyéb ismeretek kiindultak, s az egész világon elterjedtté váltak (B2). Ennek bodhiszattva lelkületű továbbítói és közlői az Első Idők istenei, a mágusok (a magyarok első elődei), az aranykori és atlantiszi emberek voltak, akik egy, a hinduk szerinti misztikus út során, Szibériából kiindulva 12 év leforgása alatt a földkerekség minden pontjára eljutottak. " (Yes-diszkográfia (részlet Vasváry-Tóth Tibor könyvéből)

http://torrents.thepiratebay.org/3721081/Yes_-_Close_To_The_Edge_(1972).3721081.TPB.torrent

Loved by the Sun

Azt hiszem, itt az ideje másik kikötőt keresnem. A sziget a távolban, a Yes...odaszeretnék eljutni.

Ezt a számot egyszer egy barát küldte, akkor még a TD-vel nem voltam haverságban. Mára ez is megváltozott, a baráttal együtt.

Hello Goodbye

Sohasem rajongtam a Beatles muzsikájáért, de zenetörténeti fordulópont megalakulásuk és forradalmi újításuk a popzenében. A liverpooli Cavern Clubban ezen a napon léptek a nyilvánosság elé először.
http://www.beatles.com/core/home/
Azért egy két dallam megmaradt fülemben, visszaidézi kamaszkorom lázadós világát.

A reneszánsz éjszaka

Visszakanyarodok korábbi témámhoz. A Deep Purple szólógitárosa, Ritchie Blackmore együttesének albumát hallgattam nem régiben. Elgondolkodtam, vajon miért nem követtem tovább, hiszen ragyogó dolgokkal lepett most meg. Sokan kiváltak a D.P-ből, de Lord szóló lemezeit kincsvadászként fanatikusan kergettem, míg meg nem szerezhettem. Blackmore valahogy kimaradt. Most pótoltam.

Fires at Midnight (2001)

Ellazít, harmonikus, csak a tiszta nyugalom árad belőle, csengő gyönyörű énekhang (Candice Night), Blacmore érzéki játéka-pedig valaha milyen morcos volt-, érzéki andalító muzsika. Aki ismeri a párost, annak nem kell bemutatni az olyan gyöngyszemeket, mint a Be Mine Tonight, a legszebb Wish You Were Here, a Ghost of A Rose, Spirit Of The Sea, Castles and Dreams, Now and Then és az All Because Of You.
Aki még nem találkozott a zenészpárral, az mindenképpen szerezze be valamelyik lemezüket – ha nem ezt, akkor mást, de kihagyni nem érdemes.

Az együttes tagjai:
Candice Night - ének, reneszánsz fafúvós hangszerek, ír síp, tamburin
Ritchie Blackmore - gitár, mandolin, mandola, tekerőlant
Sir Robert of Normandie - basszusgitár, ritmusgitár, vokál
Bard David of Larchmont - billentyűsök, ének
Squire Malcolm of Lumley - dob, ütőhangszerek
Lady Madeline - vokál
Lady Nancy - vokál

Unterhaltung

" Es war wunderbar mit diesem Musiker, der wie keine anderer die Wirkung elektronicher klänge versteht, zusammenarbeiten. Klaus Schulze über die intenzive Zusammenarbeit:Schiller ist Sehnsucht und Sehnsucht ist Schiller mögen beide hungrig bleiben."

Zenit (Sehnsucht Album)

E zenével kívánok dallamokkal teli álmokat...
http://www.schillerserver.de/schiller_tv/


Az új Schiller album, első hallgatásra megtetszett, még hallgatom, válogatok, és folyamatosan elbűvöl.

Persze türelmetlenül vártam érjünk a Zenit-hez, hisz itt közremüködik a Mester, (Auf der zweiten CD bekommt das Album zwar ein wenig mehr Biss. Das liegt in erster Linie an von Deylens Kooperation mit Klaus Schulze, seines Zeichens Ex-Mitglied von Tangerine Dream und einer der Pioniere elektronischer Musik. Das gemeinsame Stück "Zenit" ist in der Audio-Fassung allerdings auf knapp 13 Minuten gekürzt-laut.de; kritiken)azaz Klaus Schulze. Érdemes rá mindig várni, megint le vett a lábamról.

Kutakodva találtam ezt a klippet, ami ízelitőnek kiváló.
Áthallom Mergener gyönyörű és elgondolkodtató csodaszép munkáját: Applaus für die Schöfung-ot. A zene közbeni szöveg nem csak elringat, költőien szép és bölcs.





das video zum titelsong 'SEHNSUCHT' haben wir spontan anfang januar 2008 gedreht - da war die fertigung der erstauflage bereits in vollem gange, und wir konnten den clip leider nicht mehr hinzufuegen. darum haben wir uns entschlossen, diese nachfolge-edition um den clip und das 'making of' zu ergaenzen.
(lásd: www.schillerserver.de)

A Mester

A nagy szerelem...

This is a shortcut version from this great instrumental song. The original song is normally over 17 minutes and was released on the EN=TRANCE album from 1988 !!!

Exposed (Germany)

Melodic and sequencer-based Electronic Music from K. H. Reiers, mastered by Bernd Scholl aka Moonbooter.
(lásd:pugachov)

Ma reggel olvastam két hírt is, ami igen elszomorított. Az egyik hír Patrick Swayze betegségéről szól, és ez rögtön eszembe juttatta mennyire esendőek vagyunk e Földön.
A másik rossz hír pedig Klaus Schulze honlapján látható, sajnos a tavaszra tervezett koncertjei elmaradnak..

"ATTENTION --- ACHTUNG

I just got the information that both KLAUS SCHULZE concerts - Paris and Bologna - have to be cancelled.
Unexpected for everybody, Klaus Schulze's doctor told Klaus today
that it is impossible for him to travel and give concerts.


Of course the doctor will give KS a medical attestation."

Hogy innen, miért s hogy kanyarodtam el, az Exposed dallamához, marad nyitott kérdés számomra is. Csak újdonság, ami nem sikeredett rosszul, az albumok történetében.
És nem szeretnék szomorkodni...

[bagira]

Születni tudni kell

Születni tudni kell..

"1967 nemcsak az angol-amerikai „szeretetnyár” miatt maradt fenn a rock-történetben, mint fordulópont. Egyike volt azoknak az éveknek, amelyek azóta is meghatározzák a rock menetét, mert az alapvető műfajokban megszülettek a referencia-együttesek és velük a referencia-lemezek is, amelyek nélkül épp úgy nem lehet a húrok pengetéséhez fogni, mint ahogyan egy klasszikus zenész sem lehet felkészült Bach, Mozart vagy Bartók ismerete nélkül. E sorba illeszkedett be abban az évben a Pink Floyd is.

Miközben az Egyesült Államokban a békére, zenére, szeretetre váró fiatalok Kaliforniába zarándokoltak, fővárosuk San Francisco lett, kollektív áhitatuk színhelye pedig Monterey, elképesztő zenerobbanást hozott a brit rock-életben 1967 nyara. Miközben új szakaszába lépett a Beatles és a Rolling Stones mesterségesen is szított "vetélkedése", csúcspontjára ért a szigetországi blues-hullám – John Mayall és a Cream mellett beindult a Fleetwood Mac, a Savoy Brown, a Ten Years After, a Taste - egymás után tűntek fel az egy szál gitárral kiálló dalnokok (Roy Harper, Nick Drake, David McWilliams) megszülettek az első fúziók rock és klasszikus zene között (Procol Harum, Moody Blues, Flower Potmen) és virágzásnak indult a jobb híján "progresszív" rocknak nevezett száz virága. Ennek egyik oldalhajtása volt a zene, amely az űrbe vitte témájával és hangzásaival a hallgatót. Ebből nőtt a műfaj egyik állócsillaga a Pink Floyd."
...
"A Syd Barrett gitáros-énekes, Roger Waters basszusgitáros-énekes, Rick Wright orgonista és Nick Mason dobos alkotta kvartett akkor már egy éve a londoni underground klubok egyik kedvence volt. Törzshelyük az UFO (Universal Freak Out) volt(ugyancsak itt kezdte pályáját velük párhuzamosan a Procol Harum, a Soft Machine, a horror-rock brit mestere, Arthur Brown), amelyben 4-5 órás, pokoli hangerővel, fényjátékokkal, roboszkóppal, diapanorámás vetítéseikkel komplex "utazásban" részesítették a közönséget, amelynek ehhez még az akkor divatos kábítószerekhez sem lett volna szüksége a teljes elszálláshoz. E szerekkel maguk a muzsikusok is éltek, elsősorban Barrett, aki a zenei kísérleteit összhangba állította saját tudatának a végletekig való tágításával. Ezt vitték át első albumukra, amelynek címét Kenneth Grahame angol meseírótól kölcsönözték. A borítón a zenészek megsokszorozódva látszanak. Harminc éves pályafutásuk alatt a Pink Floyd tagjai ezután már csak egyszer szerepeltek arcukkal címlapon, a két évvel később megjelent Ummagummán."

(forrás: Rockháló:Syd Barrett agyhalál-dudása: The Piper At The Gates of Dawn, 1967 (Kortalan-portalan rock különkiadás)

Dark Side of the Moon

Ez az album hídként köti össze az elektronikus zene, és a klasszikus rock zene világát.

...there is no dark side of the Moon really... matter of fact it's all dark,... hát bizony, igen sötét, de szép....



Hallgasd, és megértheted, miért szeretem a Pink Floydot.

Újból a Rockhálóból álljon itt az összefoglaló:

"A The Dark Side of The Moon, amely 1973. március 24-én jelent meg, fordulópont volt a rock történetében: egy addig "undergroundnak" elkönyvelt együttes a szupersztárok közé emelkedett, miközben új távlatokat nyitott a multimediális rock-koncertek és az egész estét betöltő tematikus ("concept") albumok és előadások között. A Pink Floyd már korábban is kedvelte a nagyobb lélegzetű darabokat, ilyen volt a szimfonikus zenekarral és kórussal előadott kortárs remekmű, a 25 perces Atomheart Mother (1970), vagy a mitikus, ugyancsak 25 perc időtartamú Echoes (1971), de ezek csupán a lemezek egyik oldalát töltötték be, a másik oldalon egymástól független, és nemegyszer teljesen más hangulatú dalok szerepeltek.

A Dark Side ellenben egyetlen, többértelmű gondolatvilágra fűzhető fel, és ezt a folyamatos, az LP-korszakban is csak oldalcserével megszakított zene is erősíti: a túlhajszoltságtól, a pénz hatalmától, a háborúktól fenyegetett ember lassú, de annál biztosabb elidegenedésére. Bár sokan tartják a lemezt az "űr-rock" egyik alapművének, itt a csillagok, az égi dolgok inkább csak áttételesen, szimbolikusan jelentkeznek. Míg Syd Barrett kozmikus kommunikációba vitte bele a Pink Floydot (Astronomy Dominé, Interstellar Overdrive, Set The Controls To To The Heart of The Sun), addig Roger Waters, aki ezen a lemezen vette át végérvényesen a Pink Floyd művészi irányítását - ekkor írta először ő valamennyi dalnak a szövegét - már földi, de legalább annyira megfoghatatlan démonokkal népesítette be egyre komorabb világát. És ehhez már csak kapóra jött a holdraszállás aktuális témája - az utolsó Hold-misszió, az Apollo 17 1972 decemberében szállt le a Hideg Bolygóra - és az addigra teljesen fizikai és szellemi katatóniába merült Syd Barrett figurája. Ő a "holdkóros", akinek eredetileg ajánlották a lemezt. Egyes értelmezések szerint egy életciklust visz végig a születéstől (Speak To Me) az életre eszmélésen (Breathe), majd a fokozatos leépülésen át (Brain Damage) a halálig (Eclipse), és az egészet keretbe foglalja a lemez elején erősödő, majd a végén gyengülő szívhang.

A darabot, amelynek ötlete a Floyd-legendárium szerint egy, Nick Mason konyhájában zajlott megbeszélésen született (mások szerint az Óz, a csodák csodája című film hatott rájuk...) kezdetben Eclipse: A Piece For Assorted Lunatics "munkacímmel" játszották a háromnegyed órás zenefüzért élőben már 1972 januárjától. Az ősbemutató Párizsban volt, később ugyancsak teljes egészében mutatták be a Los Angeles-i Hollywood Bowl-ban, látványos fényekkel, csillagokkal, hatalmas órákkal. A lemez megjelenését követő turnén már egy csaknem valóságos méretű Spitfire vadászgép modellje körözött a színpad felett, majd nagy robajjal lezuhant az On The Run végén.

A felvételek 1972. júniusától 1973. januárjáig folytak a londoni Abbey Road-stúdiókban Alan Parsons irányításával. A négy muzsikus kemény munkáját csak két okból szakította meg: ha a televízióban futball-meccset adtak, vagy pedig a Monty Python-sorozat ment. Ez utóbbi iránti rajongásuk odáig fajult, hogy a lemez első bevételeiből hozzájárultak Pythonék első filmjének, a Gyalog-galoppnak a költségvetéséhez.

Mint minden Pink Floyd-lemeznél 1968 óta, a borítót ezúttal is a Storm Thorgerson vezette Hipgnosis grafikai stúdió készítette. A fekete borító, rajta a fehér prizmával, amely a szivárvány színeire bontja a fényt, fogalommá vált, akárcsak a tasakban elrejtett plakát a három, acélkék fényben úszó Gízai Piramisokkal (Jill Furmanosky fotója).

A The Dark Side Of The Moon különlegessége, hogy miközben megőrizte bizonyos fokig a korábbi Pink Floyd-törekvéseket, és ezúttal is hallunk rendesen "zenén kívüli zajokat" (szív- és lábdobogást, sátáni kacajt, sikolyokat, repülőtéri megafonokat, motorzúgást, óra- és pénzcsörgést), és elektronikus betéteket, olyan dallamok is születtek, amelyek a rádiókat, és a DJ-ket is meghódították a maguk idejében. Ilyen volt a Money, az US And Them, a Time vagy a két zárótéma, a Brain Damage és az Eclipse. Nincs még egy olyan Pink Floyd-lemez, amelyből ennyi zenei idézet vált volna közkinccsé és sokszor közhellyé. Nálunk például hírműsort vezetett fel a Time csengő-bongó főmotívuma, gazdasági tv-programot jeleztek (a Vasfüggönynek köszönhetően jogdíjmentesen) a Money-val, és az On The Run idegesítő elektromos futamai is szerepeltek dokumentum- illetve riportfilmekben. Ugyancsak újdonság volt a lemezen a szaxofonszóló a Money-ban és az Us And Them-ben Dick Parry előadásában és hogy soul-os női vokálok kísérték az együttest, Clare Torry pedig szinte a letepert és megerőszakolt Földanyát személyesítette meg a The Great Gig In The Sky-ban. Mindehhez még jött a Pink Floyd-nál szinte kötelező tökéletes hangzás, és még egy premier: ez volt az első olyan album, amit kiadtak kvadrofon változatban is.

A The Dark Side Of The Moon ma is minden idők második legsikeresebb albuma a maga 43 millió példányával, csak Michael Jackson 1982-es Thrillere előzi meg. (Elmebeteg statisztikusok azt is kiszámították, hogy minden 14., 50 év alatti amerikainak megvan a lemez.) Nemcsak hogy listavezető volt a Billboard mértékadó 200-as listáján, hanem a megjelenését követő 14 évben összesen 741 hétig szerepelt rajta, 590 hétig folyamatosan és ezzel az együttes a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. 1997-ben a His Master’s Voice, a Channel 4 TV, a The Guardian című lap és a Classic FM által szervezett szavazáson minden idők 6. legnagyobb albumává választották. 2003-ban a VH1 minden idők 4. legjobb borítójának választotta a Dark Side tasakját. Egy ausztrál rádió hallgatói még 1990-ben ezt a lemezt nevezték a szeretkezéshez való legjobb háttérzenének."
(forrás: Rockháló,Roger Waters a Hold sötét felén;2006. február 23.)

Song title:
1. Speak To Me/Breathe (Breathe In The Air) 3:57
2. On The Run 3:35
3. Time 7:04
4. The Great Gig In The Sky 4:47
5. Money 6:22
6. Us And Them 7:50
7. Any Colour You Like 3:25
8. Brain Damage 3:50
9. Eclipse

ON THE TURNING AWAY

És, hogy a zenehullám folytonos legyen, átúszunk a Hammond orgonától egy másik együttes szigetére, a Pink Floyd földjére. Íme, e klip, amiben szinte minden benne, a klasszikus zenei kíséret, és a dallam, ami nem ismer határokat.

A Hammond - legenda

Az elektronika, az újfajta hanggerjesztési eljárások és a színpadi hangosítás együttesen formálták át a zenetörténetet, amely átalakulás máig ható egyik főszereplője a Hammond orgona volt.
Háromdimenziós filmnéző szemüveg (vörös- és zöld lencsével); ketyegés nélküli, rugós hajtású óraszerkezet; bridzskártya-automata: ilyen és hasonló találmányok (némelyek ma is használatosak) tucatjai köthetők Laurens Hammond elektromérnök, az "elektromos zeneszerszám" (electrical music instrument) megalkotójának nevéhez. Az eszközt csak az 1934. április 24-i szabadalmi lapon nevezték így, egyébként mindenki Hammond orgonaként emlegeti.

Laurens Hammond egyetlen hangszeren sem tudott játszani, ám ifjúkorát Európában töltötte, és kifinomult modora mellett a klasszikus művészetek, főképpen az opera szeretetét vitte haza magával Amerikába. A Cornell Egyetemen szerzett diplomával járó ismereteket és az I. világháborúban folytatott hadmérnöki tevékenység tapasztalatait (például a tengeri járművek elektronikáját és mechanikáját fejlesztette) már egy New York-i loftban 1922-ben berendezett irodában és műhelyben kamatoztatta. Lényeges találmányai, amelyek hírnevet hoztak Hammond számára, mind ebben a tetőtéri helyiségben születtek. Különös módon a gazdasági világválság vezetett az orgona megalkotásához, hiszen cége, a Hammond Clock Company termékei iránt abban az időben megcsappant a kereslet: luxuscikkekre, például a bridzs-automatára a gondok közepette nem volt szükség. Másodsorban pedig kísérletei során olyan hangjelenségeket tapasztalt, amelyek egyértelműen az elektromossághoz kapcsolódtak: így jutott el korábbi találmányainak egy részét alkalmazva saját hanggenerátorának megalkotásáig, amelyet próbaképpen egy leselejtezett pianínó mechanikájával épített egybe. Az óraművekből átültetett forgó tengelyre 91 hangkereket (tone-wheel) szerelt, amelyek elektromos indukciót keltettek, és az elektromágneses hangszedők révén máris képesek voltak a megszólalásra. A megszületett hangszer egyik különleges erénye az volt, hogy nem kellett hangolni, valamint a megszólaló hangokhoz – a hagyományos templomi orgonák mintájára – húzóregiszterekkel (drawbar) a felhangokat is hozzákeverhették.

A hangszer nyilvános bemutatójára 1934. április 15-én került sor az Iparművészeti Kiállításon a Radio City RCA épületében, a tulajdonképpeni Rockefeller Palotában, New Yorkban. Hogy egy kiállítás akkor ilyen különösnek számító tematikával kerüljön megrendezésre, abban bizonyára Henry Fordnak, a motorizáció úttörőjének is szerepe lehetett. Fordnak az indusztriális evolúció mellett másik nagy szerelme a muzsika volt, amelyeket egyesülni látott Hammond új instrumentumában. A legendárium szerint az autógyáros vásárolta meg az 1. sorozatszámú hangszert, a bizonyos A-modellt (amely a Ford múzeum leégésekor odaveszett). Ugyanakkor Hammond szerette hangoztatni, hogy az első muzsikus, aki orgonát vásárolt nála, George Gershwin volt; ám az első muzsikus, aki játszott a hangszeren, egy bizonyos William L. Lahey volt. Lahey chicagói kántorként részt vett 1933-ban a készülő hangszer tesztelésén: ekkor Brahms I. szimfóniáját szólaltatta meg rajta. Ezek után evidens volt, hogy Hammond az orgonáját piacra dobva először kisebb, orgona nélkül álló templomokat céloz meg, ahol – ahogyan azt az idő bizonyította is – a hangszer nagyszerűen teljesítette feladatát; relatív kis mérete és tömege (kb. 160 kg) révén könnyen elfért és mozgatható is volt. A kétmanuálos hangszer rövid idő alatt gyorsan fejlődött, pedálsort, zengető- és vibrato effektet kapott, így már nem meglepő, hogy a II. világháború amerikai hadserege számára készült egy hordozható típus is, valamint a hazatérő háborús veteránok kisvárosi hitközösségeibe is kerülhetett így hangszer – ezért úgy tartják, hogy a hit megerősítésében és a katonák visszailleszkedésben is fontos szerepe volt a Hammond orgonának. Az első, Hammond orgonához kötődő No. 1. sláger már a háború végét éreztette: az 1944 végén megjelent "Tico Tico" című kislemezen Ethel Smith játszott, aki a Hammond első népszerű sikereinek kovácsa volt.

1955-ben megjelent minden Hammondok királya, a B3-modell. A történet innentől már ismertebb, hiszen a populáris műfajok az új modell különleges perkusszív hanghatása miatt rögtön magukénak tekintették az orgonát. A jazz éppen a big band korszak végére jutott, mégis hiányzott a masszív hangzás, de persze a Hammond ennél többet nyújtott: addig nem hallható szólókat is eljátszhatott rajta az invenciózus játékos. Míg a jazz oldaláról Jimmy Smith, addig a rockzene felől a hatvanas évek surf-zenéje (Beach Boys) és a pszichedelikus rock (Emerson, Lake & Palmer; Pink Floyd) egyaránt sikerre vitte a hangszert.

1967-ben a Procul Harum az „A Whiter Shade of Pale” című dalával teremtett iskolát úgy, hogy Bachot idézett a rockban (az ének alatt húzódó Hammond-téma minden idők egyik leghíresebb rock-témájává vált).

Hogy egy rendkívül tág és invenciózus út nyílhatott az orgonisták előtt, egy időközben a Hammond orgonához kapcsolódó új szerkezetnek köszönhető. Keith Emerson, Rick Wright a Pink Floydból, Tony Banks a Genesisből, Rick Wakeman a Yesből, John Lord a Deep Purpleből, Ken Hensley a Uriah Heepből, John Paul Jones a Led Zeppelinből aligha választották volna hangszerüknek a Hammondot, ha 1965-ben a Hammond gyár egykori alkalmazottja, Don Leslie mérnök nem találja ki a Doppler-effektus elvén működő, gyorsítható-lassítható forgóhangszórókkal rendelkező hanglebegtető szerkezetét. A Hammond orgona és a hozzá csatlakoztatott Leslie-effekt azóta összenőttek (bár Laurens Hammond és Don Leslie híresen rossz viszonyt ápoltak), és közösen emelték legendává a jazztől, a poptól, a rocktól és majd’ minden 20. században megszületett zenei irányzattól elválaszthatatlan hangzást.

(részlet:Végső István, A Hammond legenda írásából, fidelio online)

Pár szó

Miért Rick?

Nagyon rég volt, mikor megismertem a Yes együttes zenéjét. Anderson különleges hangja szívem csücske lett, ha fogalmazhatok így. Később, ahogy a tagokról is információt gyűjtöttem, kedvencem lett Wakeman. A billentyűs fenomén olyan fergeteges dallamokat játszik és oly széles skálát ölel fel művészete, hogy rangos helyezett lett a kedvencek sorában.
Richard Christopher „Rick” Wakeman 1949. május 18-án született, zenész apuka tehetségét örökölve. Gyorsan ívelt felfelé zenészi pályája, végig járva a lépcsőket: bárokban, pubokban, esküvökön szólt a zenéje, több együttesben (The Atlantic Blues, Concords, Curdled Milk-ez már saját lapítás-, Spinning Wheel nevű kocsma-zenekar, Straws, stb. szerepelt, és útja vezetett fel a dobogóra. Rengetegszer működött közre más előadókkal. A legismertebbek: Black Sabbath, Cat Stevens, Mary Hopkins, Cilla Black, Elton John, David Bowie, Lou Reed, vagy Al Stewart., stb. 1971-től lesz a Yes tagja, de továbbra is folytatja szóló munkásságát.
A klasszikus zenei képzettségű Rick Wakeman sokaknak adott hatalmas zenei élményt, bizonyítva, hogy a könnyűzenében is lehet brillirozni, alkotni magas színvonalon.

"A nagy rock-orgonistáknak valamilyen arculatát szeretnénk meghatározni, akkor Jon Lord (Deep Purple) hozta Bach örökségét, Keith Emerson Bartókét, Wakeman pedig a romantikusokét, Lisztét, Chopinét. És miközben ki-bejárt a Yes-ben, ahol a többi nagyágyú mellett nem juthatott főszerephez, megteremtette saját zenei világát, amelyben szívesen nyúlt a történelemhez és különböző mesékhez, mítoszokhoz.

A 70-es években ontotta jobbnál jobb, "egész estét betöltő" korongokat. Billentyű-erdejére, amelyben a zongora, a klasszikus és a Hammond-orgona, a szintetizátorok egyformán részesültek Wakeman ujjainak jótét hatásában, ültette át VIII.Henrik hat feleségének szomorú sorsát (1972), jégbalettet komponált kórusra, nagyzenekarra és szólóhangokra Verne Utazás a Föld középpontjába című regényéből (Journey To The Center of The Earth, 1974) az Arthurban (1975) pedig hatalmas érzelmi töltéssel állította vissza a britek kedvenc mondakörének dicsfényét, amelyet egy évvel korábban Monty Pythonék a Gyalog-galoppal elhalványítottak.

A filmesek megérezhették Wakeman zenéinek vizualitását, mert előbb Ken Russell bizta rá Lisztomania című őrületét - itt főleg Liszt-adaptációkban, köztük a Szerelmi álmokéban jeleskedett, a címszereplő Roger Daltrey énekével - majd ő írta az 1976-os innsbrucki téli olimpia hivatalos filmjének zenéjét. Ebből született a White Rock, amelyen az egyik darabot a magyar Regőczy-Sallay jégtánc kettős ihlette. Utána lendülete megtorpant, bár az 1977-es Criminal Record (szójáték, nemcsak kriminális lemezt, hanem "bűnügyi statisztikát" is jelent) remekül sikerült az alcatrazi fogoly és Judás Iskariotes megelevenítésével, egyre többször csábult el kommerszebb feladathoz. Aztán eljött 1981 és belevágott egy rövid musicalbe, amelyhez igazán tapasztalt társat talált: Tim Rice-ot, Andrew Lloyd Webber örök librettistáját.

Az 1984-ből korábban már több tv- és mozifilmet készítettek, a rockot azonban még alig érintette meg: David Bowie írt egy dalt belőle, és merített a The Wallhoz Roger Waters, aki korábban az Animals című Pink Floyd-lemezt Orwell Állatfarmja alapján alkotta meg. Wakeman, aki a lemez borítóján, eltakarva véget nem érő szőke fürtjeit, egy ezüstös overallban jelenik meg egy rongyos plakátmaradványokkal tele mázolt fal előtt (a Hypgnosis stúdió munkája), nem kis feladatot tűzött ki maga elé, hiszen itt nem lehettek kataklizmatikus robbanások, földalatti szörnyek, végtelen mezőkön lobogó harci zászlók, királyi halál az alkonyatban, sirály-sikolyban, de még csak a "szerelem és vérpad" könnyzacskós hollywoodi jelenetei sem. Közben önmagát sem tagadhatta meg, hiszen egy puritán Wakeman kit érdekel? Két évvel korábban az összességében gyalázatos Rhapsodies-on Csajkovszkij Hattyúk tavának jól ismert dallamát rock-osította Swan's Lager címmel - maradjunk annyiban, hogy nem ezért szeretjük.
Végül a kedvezőtlen előjelek ellenére Rick jól megoldotta feladatát. Sikerült ugyanis megtalálnia az ő világa és az embertelenséget kifejező, erőszakosabb dallamok közti megfelelő egyensúlyt. Ezek egy idő után izgalmasan keverednek és a záró, címadó darabban nem érezzük úgy, hogy mindennek vége, a Nagy Testvér diadalmaskodott. /Rick Wakeman: 1984 (1981)/

Track Listings
1. 1984 Overture part one (2:31)
2. 1984 Overture part two (2:31)
3. 1984 Overture war games (5:50)
4. Julia (4:38)
5. The hymn (3:08)
6. The room part one
7. The room part two (4:10)
8. Robot man (3:57)
9. Sorry (2:56)
10. No name (3:14)
11. Forgotten memories (2:50)
12. Proles (3:26)
13. 1984 (6:25)
Line-up/Musicians
- Rick Wakeman / keyboards, synthesizers
With:
- Jon anderson / lead vocals (3)
- Gary Barnacle / saxophone
- Steve Barnacle / Fender bass
- The Dirtetts (Vickie Brown/Sonia Jones/Stevie Lange) / backing vocals
- Tony Fernandez / percussion
- Steve Harley / lead vocals (7)
- Chaka Khan / lead vocals (1, 2, 5)
- Kenny Lynch / lead vocals (5)
- Tim Rice / lead vocals (9)
- Frank Ricotti / drums
- Tim Stone / guitar
+ 32 orchestral musicians

A hangszereket minden eddiginél jobban a zenei dramaturgia szolgálatába állította: a zongora és a teltebb elektronikus hangok viszik a szerelmi szálat, míg a gondolat-rendőrséget, az agymosást az élesebb szintetizátorok szirénái jelenítik meg. Ugyanakkor új elemekkel is bővítette stílustárát, például funky-soullal, amelyhez remek társat kapott az akkor fénykorában lévő Chaka Khantól, aki a "gyűlölet tizenöt percét" foglalja énekbe a nyitány után a Wargames-ben.

Az is újszerű Wakeman nagyobb lélegzetű munkáiban, hogy "szerepeket oszt", korábban inkább csak éneklő vagy prózamondó "narrátorokat" használt. (A Journey-ben ez utóbbira egyenesen David Hemmingst, a híres színész-rendezőt, a Nagyítás felejthetetlen főhősét). A buja fekete énekesnő hangja olyan hatást kelt, mint a kínai vörösgárdista vagy az észak-koreai ifjúkommunista lányok "előéneklőié". Alig hihető, hogy ő adja elő a következő lírai dalt, a Juliát is.
A szerelmes Hymn, amelyet a régi társ, Jon Anderson énekel, főmotívumában igencsak ismerős lehet a magyar hallgatóknak - az István, a király fináléjából... "Nem tudlak szeretni, ha nem ismerlek" - csendül fel Anderson jellegzetes kontratenorján. Wakeman, aki mindig nagyra becsülte az énekeseket, legjobb formáját mégis akkor futja, amikor visszatér az instrumentális darabokhoz. A The Room kéttételes víziója, az agymosás jelenete valósággal letaglózzák az embert.
A második oldalon a Robot Man kimondja, mondhatnánk kiüvölti Chaka Khannal és Kenny Lynch-csel: "Nem kell mást tudnod, minthogy a Nagy Testvér figyel és te szereted őt". A Sorry "csendes bűnbánat", a No Name pedig, amelyet Steve Harley, a Cockney Rebels együttes énekese ad elő, maga a beletörődés e megváltoztathatatlanba. A lemez legszebb darabja a "beprogramozott" emberek utolsó érző lehelete, a Forgotten Memories, feleslegesek is lennének hozzá szavak. A groteszk Prole's Song viszont, amelyben maga Tim Rice ragadja magához a mikrofont, akár a Jézus Krisztus Szupersztáron is elfért volna, például a Heródes-jelenetben. (Ha nagyon kötözködni akarunk, az egész lemezben van valami Webberes. Mint ahogyan 1990-ben Wakeman sem tudta kikerülni, hogy bele ne szője az Operaház fantomja 1925-ös némafilm-változatához készült zenéjébe Lord Webbernek mellesleg a Pink Floyd Echoes-jából "ellesett" egyik motívumát...)

A végére ismét magára hagyják Wakemant hangszereivel, aki mintegy összegzi darabját, ahogyan már az Arthurban is tette, a fortissimók és az elhalkulások ügyes keverésével, és itt-ott kórus- és nagyzenekari aláfestésekkel. Ettől nincsen a műnek tragikus végkicsengése. Igazi progresszív rock-gyöngyszem ez az utolsó tétel.

A munkabolond muzsikus azóta is megállás nélkül készíti lemezeit...

A legszebbek ismét a történelmi-mitológiai lemezek, az 1988-as Suite of Gods, amelyen Ramon Remedios indián származású tenoristát kíséri, majd az 1991-es Softsword, amely a XIII. századi Angliába, a Magna Charta korába visz minket. 1995-ben szvitet írt az ókori világ Hét Csodájáról. Számos filmzenéje közül kiemelkedik a G'olé (1982) és a Heroes (1986), két futball-világbajnokság története, valamint Ken Russell erotikus horrorja, a China Blue (1984). "
(forrás: 32. rész - A Nagy Testvér romantikája - Rick Wakeman: 1984 (1981) 2005. augusztus 08.)

Érdekes párhuzam, amit kiemelnék:

"A progresszív rock két nagy billentyűse, Rick Wakeman és Keith Emerson is számos filmzenét alkotott. Emerson - érdekes módon - vonzódott az európai (főleg olasz) horrorfilmekhez, az ő zenéje festi alá hátborzongatóan többek között Dario Argento Inferno (1979), Michel Soavi The church (1985), Lucio Fulci Murder rock (1984) illetve Best revenge (1983) című filmjeinek hátborzongató képsorait. A színvonal változó. Az Inferno című darab önmagában is élvezhető és a legnagyobb ELP-kompozíciókhoz mérhető, de például a Bruce Malmuth rendezte Fantom az éjszakában című film zenéje elég semmitmondó. Emerson így nyolc film zeneszerzőjének mondhatja magát, 2006-ban egy CD-boxot is kiadott összeszedve ezen műveit a gyűjtők számára. Rick Wakeman száznyi szólólemeze között elvész a pár általa komponált filmzene, de így is 16 filmhez adta nevét. Sem a filmek, sem a zene nem túl jelentősek. Ő akkor igazán jó, ha a Yes zenészeivel alkothat. " (Bernáth Zsolt: A progresszív rock)

Legyen a második a szívemben

Keith Emerson

Hogy miért Őt választottam elsőként?
Kedvenc számom az ELP - től a C'est la Vie...és egyike a mai nagy billentyűs virtuóz előadóknak.
Egy legenda ő, aki úttörő módon forradalmasította a progresszív rock hangzást, ahogy a Moog - szintetizátort bevonta az együttes klasszikus zenei felállásába, és egyéni színezetével robbantott. Hatalmas sikerrel, halld Lucky Man c. számot.

Mikor meghallotta a Walter Carlos féle Switched on Bach-ot, vett egy Moog - szintetizátort és elkezdte a kísérleteit rajta. Elsőként turnézott a feltalálóval, Roger Moog-al közösen.
Szeretem, ahogy élőben "tombol" a klaviatúrán, ahogy személyisége, mint a tűz forrósítja fel érzékeinket.

Mi magyarok talán méltán büszkék lehetünk arra, hogy Emerson Steinway zongoráján Bartók Béla Allegro Barbaróját is bevette műsorába. Ez a darab az első lemezük egyik népszerű színfoltja volt.

Rövid életrajz az Est.hu cikke alapján:

Szóval Keith Emersonról beszélünk, a fúziós rockzene élharcosáról, aki a legizgalmasabb zenei oldatokat hozza össze hangjegyekből álló vegykonyhájában. Az 1944-ben született Emerson már kisgyermekként igazi szenzációnak számított kimagasló zongoratudásával. Sok zenei kortársához hasonlóan a rock n’ roll felől cserkészte be a könnyűzenét, de hamar rátalált egyéni hangvételére, amelybe a klasszikus és az autentikus zene is beépült. Első saját zenekara a 60-as években alapított Nice, amely a bluest, a rockot és klasszikus zenét hozta egy kottalapra. 1970-ben kezdődött a legenda: létrejött az ELP, benne Emerson összetéveszthetetlen Hammond-orgona-játékával. A csapat utolsó stúdiólemeze, a Black Moon sem maradt visszhang nélkül. A zenekari pálya mellett Emerson nem feledkezett el saját magáról sem, számos filmhez írt zenét, és sok önálló lemezt adott ki. 2002 óta egyre nagyobb formába lendül, saját zenekarával járja a világot, a klasszikus, gitár-billentyű-basszus-dob, rockfelállásban, régi és új zenékkel, de változatlan színekkel.
(mab, 2006.06.23)

Link: http://www.keithemerson.com/

Zongoralecke