Születni tudni kell..
"1967 nemcsak az angol-amerikai „szeretetnyár” miatt maradt fenn a rock-történetben, mint fordulópont. Egyike volt azoknak az éveknek, amelyek azóta is meghatározzák a rock menetét, mert az alapvető műfajokban megszülettek a referencia-együttesek és velük a referencia-lemezek is, amelyek nélkül épp úgy nem lehet a húrok pengetéséhez fogni, mint ahogyan egy klasszikus zenész sem lehet felkészült Bach, Mozart vagy Bartók ismerete nélkül. E sorba illeszkedett be abban az évben a Pink Floyd is.
Miközben az Egyesült Államokban a békére, zenére, szeretetre váró fiatalok Kaliforniába zarándokoltak, fővárosuk San Francisco lett, kollektív áhitatuk színhelye pedig Monterey, elképesztő zenerobbanást hozott a brit rock-életben 1967 nyara. Miközben új szakaszába lépett a Beatles és a Rolling Stones mesterségesen is szított "vetélkedése", csúcspontjára ért a szigetországi blues-hullám – John Mayall és a Cream mellett beindult a Fleetwood Mac, a Savoy Brown, a Ten Years After, a Taste - egymás után tűntek fel az egy szál gitárral kiálló dalnokok (Roy Harper, Nick Drake, David McWilliams) megszülettek az első fúziók rock és klasszikus zene között (Procol Harum, Moody Blues, Flower Potmen) és virágzásnak indult a jobb híján "progresszív" rocknak nevezett száz virága. Ennek egyik oldalhajtása volt a zene, amely az űrbe vitte témájával és hangzásaival a hallgatót. Ebből nőtt a műfaj egyik állócsillaga a Pink Floyd."
...
"A Syd Barrett gitáros-énekes, Roger Waters basszusgitáros-énekes, Rick Wright orgonista és Nick Mason dobos alkotta kvartett akkor már egy éve a londoni underground klubok egyik kedvence volt. Törzshelyük az UFO (Universal Freak Out) volt(ugyancsak itt kezdte pályáját velük párhuzamosan a Procol Harum, a Soft Machine, a horror-rock brit mestere, Arthur Brown), amelyben 4-5 órás, pokoli hangerővel, fényjátékokkal, roboszkóppal, diapanorámás vetítéseikkel komplex "utazásban" részesítették a közönséget, amelynek ehhez még az akkor divatos kábítószerekhez sem lett volna szüksége a teljes elszálláshoz. E szerekkel maguk a muzsikusok is éltek, elsősorban Barrett, aki a zenei kísérleteit összhangba állította saját tudatának a végletekig való tágításával. Ezt vitték át első albumukra, amelynek címét Kenneth Grahame angol meseírótól kölcsönözték. A borítón a zenészek megsokszorozódva látszanak.
Harminc éves pályafutásuk alatt a Pink Floyd tagjai ezután már csak egyszer szerepeltek arcukkal címlapon, a két évvel később megjelent Ummagummán." 
(forrás: Rockháló:Syd Barrett agyhalál-dudása: The Piper At The Gates of Dawn, 1967 (Kortalan-portalan rock különkiadás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése