1945. augusztus 19-én (63 éve) megszületett Ian Gillan a Deep Purle énekese.
A Deep Purple:
Jon Lord (billenyus hangszerek), Ritchie Blackmore (gitár), Ian Paice (dob), Rod Evans (vokál) and Nick Simper (basszusgitár). 1969-ben Simper és Evans távoztak: az új énekes és basszusgitáros, Ian Gillan és Roger Glover az Episode Six-ből kerültek a Purple-be. Gillan hangja és Glover dalszerzői tehetsége nagy nyereséget jelentett a zenekarnak.
A nagy kuriózum, a klasszikus és hard rock összekapcsolása, sok évig próbáltam újra rátalálni a Concerto for Group and Orchestra felvételére.
Legelső élményem a Gyermek az időben gyönyörű szép gitárszólója, és Gillan, érzéki hangja. Nem is volt meg a teljes szám, csak egy részletet tudtam meghallgatni, így volt feladat rátalálni a teljes anyagra. Eljött ennek is az ideje, tán a Komjáthy féle zenei műsorban hallhattam végig.
(Deep purple - Child in time 1970)
Na valahogy így lépett első számú kedvencé a Deep Purple nálam, és esküdtem Gillan hangjára. Nagy csatákat vívtam zenész barátaimmal, ők akkoriban a Led Zeppelin-ért rajongtak. És ugye ott volt Plant, de én vak és süket voltam, és az aranyérmet Ian nyakába tettem.
Természetesen ma már Plant hangján is elrévedezek, nem mindennapi adottság az ővé sem.
Gillan és Glover 1973-as távozása után Jon, Ritchie és Ian új énekes és basszusgitáros után néztek. Az új tagok: David Coverdale és Glenn Hughes szokatlan és új színt hoztak a Purple zenéjébe.
Hughes a fekete zenék szerelmese volt, és befolyása jól hallható felállás valamennyi dalában.
Blackmore - nak nem tetszett, 1975-ben távozott.
Az új gitáros, Tommy Bolin viszont nagyon benne volt a jazz-zenében, így a Purple eredeti hangzásvilága többé már nem volt hallható.
Az új album, a Come Taste the Band a maga nemében kitűnően sikerült, de az öröm után, üröm következett: Bolin és Hughes komoly drog-problémákkal küzdöttek, 1976-ban Tommy Bolin heroin-túladagolás következtében elhunyt.
1984-ben a banda történetének új fejezete kezdődött: újra összeállt a Banda. Blackmore és Gillan között újabb gondok akadtak (Ritchie ugyanis minden és mindenki fölött uralkodni akart a zenekaron belül); 1989-ben Gillan elhagyni kényszerült a zenekart.
Gillan távozása után 1989-ben megjelent a Masters and Slaves az ex-Rainbow énekessel Joe Lynn Turnerrel.
1993-ban újra összeállt a legendás felállás, a pletykák szerint a dalokat már Turnerrel rögzítették, majd Gillan visszatérte után újra felvették az éneksávokat. A turné közepén Blackmore kiszáll, a turné végéig Joe Satriani helyettesíti.
1995-ben Ian Gillan, Glover, Lord, Paice mellett új gitáros lép fel: Steve Morse.
Azóta is folyamatosan, ám változó felállásban koncerteznek, új korongokat jelentetnek meg, de ez immár csak a legenda életben tartását célozza.
(forrás: www-literatura.hu)
Site: http://www.deep-purple.com/
A Deep Purple:
Jon Lord (billenyus hangszerek), Ritchie Blackmore (gitár), Ian Paice (dob), Rod Evans (vokál) and Nick Simper (basszusgitár). 1969-ben Simper és Evans távoztak: az új énekes és basszusgitáros, Ian Gillan és Roger Glover az Episode Six-ből kerültek a Purple-be. Gillan hangja és Glover dalszerzői tehetsége nagy nyereséget jelentett a zenekarnak.
A nagy kuriózum, a klasszikus és hard rock összekapcsolása, sok évig próbáltam újra rátalálni a Concerto for Group and Orchestra felvételére.
Legelső élményem a Gyermek az időben gyönyörű szép gitárszólója, és Gillan, érzéki hangja. Nem is volt meg a teljes szám, csak egy részletet tudtam meghallgatni, így volt feladat rátalálni a teljes anyagra. Eljött ennek is az ideje, tán a Komjáthy féle zenei műsorban hallhattam végig.
(Deep purple - Child in time 1970)
Na valahogy így lépett első számú kedvencé a Deep Purple nálam, és esküdtem Gillan hangjára. Nagy csatákat vívtam zenész barátaimmal, ők akkoriban a Led Zeppelin-ért rajongtak. És ugye ott volt Plant, de én vak és süket voltam, és az aranyérmet Ian nyakába tettem.
Természetesen ma már Plant hangján is elrévedezek, nem mindennapi adottság az ővé sem.
Gillan és Glover 1973-as távozása után Jon, Ritchie és Ian új énekes és basszusgitáros után néztek. Az új tagok: David Coverdale és Glenn Hughes szokatlan és új színt hoztak a Purple zenéjébe.
Hughes a fekete zenék szerelmese volt, és befolyása jól hallható felállás valamennyi dalában.
Blackmore - nak nem tetszett, 1975-ben távozott.
Az új gitáros, Tommy Bolin viszont nagyon benne volt a jazz-zenében, így a Purple eredeti hangzásvilága többé már nem volt hallható.
Az új album, a Come Taste the Band a maga nemében kitűnően sikerült, de az öröm után, üröm következett: Bolin és Hughes komoly drog-problémákkal küzdöttek, 1976-ban Tommy Bolin heroin-túladagolás következtében elhunyt.
1984-ben a banda történetének új fejezete kezdődött: újra összeállt a Banda. Blackmore és Gillan között újabb gondok akadtak (Ritchie ugyanis minden és mindenki fölött uralkodni akart a zenekaron belül); 1989-ben Gillan elhagyni kényszerült a zenekart.
Gillan távozása után 1989-ben megjelent a Masters and Slaves az ex-Rainbow énekessel Joe Lynn Turnerrel.
1993-ban újra összeállt a legendás felállás, a pletykák szerint a dalokat már Turnerrel rögzítették, majd Gillan visszatérte után újra felvették az éneksávokat. A turné közepén Blackmore kiszáll, a turné végéig Joe Satriani helyettesíti.
1995-ben Ian Gillan, Glover, Lord, Paice mellett új gitáros lép fel: Steve Morse.
Azóta is folyamatosan, ám változó felállásban koncerteznek, új korongokat jelentetnek meg, de ez immár csak a legenda életben tartását célozza.
(forrás: www-literatura.hu)
Site: http://www.deep-purple.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése